Hogyan keressünk pénzt weblapunkkal?
belemerül, egy idő után rabja lesz önmaga és a szörfös világ elvárásainak,
hogy homepage-e mindig jobb, tartalmasabb, színesebb, profibb legyen, és
lehetőleg előkelő helyet foglaljon el a látogatottsági toplistákon. Ugyan
hol térül meg ebbe az egyébként lebilincselő alkotó munkába fektetett rengeteg
idő, és a havi telefonszámlára, új hardver vásárlásra, szkennelésre, stb.
költött pénz? Sok hobbi-webépítőben talán fel sem merül a kérdés, hiszen
általában elégtételt jelent a látogatóktól besöpört erkölcsi elismerés,
a virtuális létezés boldog tudata, és annak személyes és üzleti kapcsolatokban
jelentkező előnyei.
Egy bizonyos szint után azonban a hobbiból mesterség lesz, és az, aki
már hetente több órát tölt az Internet közönség számára ingyen hozzáférhetővé
tett hasznos és érdekes információk, online szolgáltatások létrehozásával,
szerkesztésével és gondozásával már joggal várhatja el, hogy valaki szponzorálja tevékenységét. Az elgondolás nem alaptalan, hiszen ma már számos olyan
nyílt program működik a hálón, melyek segítségével ún. szponzori vagy ügynöki
megállapodást köthetnek a világ webmesterei. Érdemes azonban előbb megérteni
ezen programok működését, és egy kicsit utánaszámolni: kinek éri meg bekapcsolódni
a meghirdetett "webmasters make money" szlogen alatt futó programokba,
és ha a kalkulált számítások nyereséget sejtetnek, milyen szempontok alapján
válasszunk a sok ezerből?
Tény, hogy az alább ismertetett módszerekkel az igazán kreatív webmesterek rendszeres
havi mellékjövedelemre tehetnek szert webreklám-bevétel vagy közvetítői
jutalék formájában. Nézzük, hogyan is alakult ki és működik mindez? Minthogy
a web világa napról napra üzletiesedik, gombamód szaporodnak az online
boltok és vállalkozások, melyek elsődleges piaci célkitűzése, hogy mind
több lehetséges ügyfelükhöz juttassák el üzenetüket, azaz minél több látogatót,
potenciális vásárlót csalogassanak be site-jukra. A hirdető cégek fizetni
is hajlandók azoknak a webmestereknek, akik sűrűn látogatott honlapjukon
helyet biztosítanak hirdetéseiknek, vagy egy ügynöki megállapodás alapján
aktív hivatkozást helyeznek el online üzletük web címére. A hirdetni kívánó
cégek természetesen nem egyenként házalnak a weblap-tulajdonosoknál, és
a webmestereknek sem kell hirdetők után futkosni: ma már több reklámügynökség
illetve üzlettárs közvetítő hálózat létezik az Interneten, ahol találkozhatnak
a hirdetők és a hirdetési felületet biztosító honlap-tulajdonosok.
A sokféle webreklám-ügynökség és jutalékos program közös tulajdonsága,
hogy az érdeklodő webmesterek ingyen kapcsolódhatnak be a rendszerbe,
tehát minden kockázat nélkül tesztelhetik a programokat, kipróbálhatják,
mennyit hoz a reklámcsíkok vagy bármilyen profit-orientált hivatkozás beépítése
homepage-ükbe. A bekapcsolódás módja sem bonyolult: miután valaki kiválasztotta
a számára legmegfelelőbb programot, kitölt egy online kérdőívet a cég honlapján,
miután megkap minden szükséges információt arról, milyen kódot, grafikát,
szöveget kell elhelyeznie a virtuális ügynöki kapcsolat kiépítéséhez. Amint
a beszerkesztés megtörtént, a webmesternek a honlap promócióján túl nincs
más dolga, mint időnként megtekinteni a termelt dollárokat kimutató online
statisztikákat, melyet a legtöbb program szolgáltatásként nyújt partnereinek.
A különböző reklám- és ügynöki programokat aszerint csoportosítottam,
milyen rendszer szerint fizetnek jutalékot partnereiknek.
PAY-PER-VIEW, azaz reklámcsík (banner ad) megjelenítéséért
fizető programok
CPM modellnek is nevezik, ahol a szakzsargon szerint a CPM (=cost per
thousand impressions) az 1000 megtekintésre vonatkozó költséget (a hirdetés-megjelenítő
oldaláról nézve a bevételt) jelenti. Csak a több tíz- vagy százezres látogatottsággal
bíró honlapokkal érdemes bekapcsolódni ezen rendszerekbe, mert alacsony
hatékonysága miatt igen alacsony reklámdíjat adnak érte a hirdetők. A CPM
modellt egyébként már egyre ritkábban alkalmazzák nyílt partnerprogramok
esetében, mert a hirdetők felismerték, hogy a kisméretű banner felületen
elhelyezett reklám hatása sokkal pontosabban mérhető úgy, ha a reklámcsíkra
való kattintások számát mérik. Ezért is tért át a legtöbb szalaghirdetést
alkalmazó hirdető-ügynökség az ennél jóval hatékonyabb pay-per-click modellre.
PAY-PER-CLICK, azaz a reklámcsíkra kattintás (click-through)
után fizető programok
Lényege, hogy egy banner helyet kell átadnunk a reklámügynökségnek
honlapunkon, ahol váltakozva jelennek meg megbízóik hirdetései. A jutalék
mértéke kattintásonként 0,06-0,20 dollár között mozog, programtól és hirdetőtől
függően. Vannak ügynökségek (pl. ValueClick, SafeAudit), melyek lehetővé
teszik bizonyos kategóriába tartozó hirdetések kiválasztását ill. kizárását,
ezzel is segítve, hogy minél inkább kikötőnk tartalmához, illetve látogatóink
érdeklődéséhez tudjuk igazítani a megjelenő hirdetéseket, illetve kizárjuk
a lehetőségét annak, hogy versenytársaink épp a mi oldalunkon hirdessenek.
Talán a legmegbízhatóbb és egyben legnépszerűbb pay-per-click program
a ValueClick, amely pontos és részletes online statisztikákkal, felhasználóbarát
utasításokkal és tartalmas ügyfél-információval segíti hirdetést hostoló
partnereit. A jövedelmezőséget illetően ne legyenek illúzióink! Kattintásonként
0,12-0,17 dollárt fizet, ami a piacon korrekt árnak számít. Azonban jó,
ha tudunk egy fontos információt, melynek ismeretében máris reálisan kalkulálható
a várható bevétel. Ez az ún. átlagos CTR (click throgh ratio), azaz a hirdetésre
rákattintás aránya, ami általában és a ValueClick saját bevallása szerint
is úgy 1 % körül mozog. Az oldalt megtekintő 100 látogató közül tehát átlagosan
1, jó esetben 2 vagy 3 fog rákattintani a hirdetésre. Könnyen kiszámolható
tehát, hogy hány látogatóra van ahhoz szükségünk, hogy tényleges reklámbevételt
realizáljunk, vagy legalább megkeressük azt a minimális összeget (a ValueClick
esetében 30 $), melynek össze kell gyűlnie ahhoz, hogy kiállítsák nevünkre
az első csekket. (Arra, hogy majd saját oldalunkon elhelyezett hirdetésünkre
kattingatunk, vagy szörfös-társainkat biztatjuk a kattingatásra ne is gondoljunk,
a spamming-et alkalmazó hirdetőket azonnal kizárják a rendszerből!)
Vannak szigorúbb, de egyben kedvezőbb ajánlatot kínáló pay-per-click
ügynökségek (pl. TechnoSurf AdWave, Burst), melyek korlátozzák a hirdető
weblapok felvételét: csak saját domain névvel, minimum havi ötezres látogatottsággal
bíró és angol nyelvű oldalon hajlandók hirdetni, cserébe azonban valamennyivel
többet (akár 0,20 dollárt) fizetnek kattintásonként, a TechnoSurf pedig
tisztességesen honorálja új hirdető partnerek beszervezését is. Ezt two-tier,
azaz kétszintű jutalékos rendszer, melyet egyre több program alkalmaz üzlettársi
körének hatékonyabb bővítése érdekében.
További ismert pay-per-click típusú programok, melyek közül választhatunk
a BannerSpace, ClickAgents a Click2Net, és végre fejlesztés alatt áll a
sok elégedetlen hirdetőt maga mögött tudó magyar Webreklám első versenytársaként
megalakult BannerOnline (www.onlinebanner.com – fejlesztés alatt) , amely
"Pont-wwwwadász" programjával figyelemreméltó modellel színesíti a web-hirdetések
piacát azzal, hogy nem csak webmestereknek, de a kattintgató szörfösöknek
is kínál pénzkereseti lehetőséget. (sajnos még mindig csak fejlesztés alatt)
Összefoglalva, a pay-per-click típusú programba elsősorban a nagyobb
forgalmú weblapokkal érdemes jelentkezni, de az ebből származó jövedelmünk
így is legfeljebb szerény havi összeg lesz. Ezen programok javára írható
azonban az, hogy kiépítésük rendkívül egyszerű, a regisztráció és a kód
beillesztése után gyakorlatilag nincs semmi teendőnk a reklámcsíkkal, ha
egyszer beüzemeltük, az hosszú távon is működhet és hónapokon, éveken át
termelhet folyamatosan bevételt, ami a befektetett konkrét munkához (ami
nem több, mint egy óra) viszonyítva méltányosnak mondható.
Komolyabb, akár megélhetési forrást biztosító bevételhez sokkal nagyobb
eséllyel juthatunk az ún. pay-per-action típusú programokkal, ezen
belül a PAY-PER-LEAD (ingyenes termék promóciós szolgáltatások,
pl. termékminták megrendelésére, kérdőívek kitöltését, stb. honoráló),
valamint a legelterjedtebb, ún. PAY-PER-SALE (tehát konkrét vásárlások
után bizonyos % jutalékot fizető), mostanában inkább "associate" vagy "affiliate
program" néven elterjedt e-ügynöki rendszerekkel.
Mielőtt bárki megrémülne a gondolattól, hogy e cikk hatására a sok reklám,
és üzleti ajánlat mentes honlap tulajdonosa agresszív ügyfél-csábításba
kezd a várható profit reményében, fontos tudni, hogy ha valaki igazán sikeres
akar lenni az affiliate/associate programok partnereként, akkor úgy kell
átszerkesztenie weboldalát, hogy azzal nemhogy nem irritálja látogatóit,
épp ellenkezőleg, azáltal, hogy a site témájába integrált többlet-szolgáltatást
vezet be, egyidejűleg még tartalmasabbá és kedveltebbé teheti saját kikötőjét!
A per-per-action típusú programok két okból is jobb választásnak tűnnek
a webmesterek számára: egyrészt nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak,
másrészt egy jól kiválasztott program úgy illeszthető a site tartalmába,
hogy nem zavarja, szerencsésebb esetben inkább megörvendezteti a látogatókat.
A két tényező egyébként szorosan összefügg: többnyire azok a honlap-gazdák
lesznek sikeresek online közvetítőként, akik megtalálják a tartalomba való
integrálás optimális módját.
PAY-PER-SALE, avagy lebonyolított vásárlás után
jutalékot fizető programok
Ezek többnyire egyszerű ügynöki rendszerek, online formában. Revenue
sharing (bevétel-megosztó) programok néven is találkozhatunk velük, hiszen
az üzleti partnerrel való megállapodás lényege, hogy az eladásból származó
bevételen bizonyos százalék szerint osztozik a kereskedő, és az ügyfelet
hozó (a hivatkozást kiépítő) üzlettárs (associate/affiliate).
Legegyszerűbb példa talán az Amazon könyvesbolt népszeru associate programja,
amely az első, és professzionálisan megalkotott online ügynöki hálózat,
ma már több százezer taggal, a világ minden térségéből. A program résztvevői
között találunk nagy kereső- és portál site-októl (ld. Altavista, Excite,
AOL) kezdve neves Internet gurukon és különböző üzleti honlapokon át kis
privát page-et fenntartó diákokig mindenkit. A rendszer nagyszerűen "ki
van találva": az online jelentkezés után megkapott részletes leírás szerinti
módon (banner, grafika, kereső-box, szöveges hivatkozás) bárki saját honlapjáról
"üzlettársi kapcsokat" építhet ki az Amazon könyváruház weblapja, azon
belül akár konkrét könyvcímek, vagy témák felé. Amennyiben az ügyfél egy
ilyen kiépített kapocsról érkezik az online üzletbe és ott vásárol, a vásárlót
hozott linket kiépített webmester (associate azaz üzlettárs) jutalékot
kap a közvetített vásárlásból. A jutalék mértéke az Amazon esetében 5-15
%, attól függően, hogy a könyvesbolt főoldalára, vagy egy adott könyvet
ajánló oldalra kalauzoljuk a vásárlót. Az, hogy a konkrét könyvekre érkező
kapcsok után magasabb jutalékot fizetnek, arra motiválja a webmestereket,
hogy oldalaikon minél jobban kidolgozott könyvajánlatokat szerepeltessenek
pl. tartalomleírás, recenzió vagy személyes ajánlat formájában. Mivel az
Amazon könyvkínálata több-milliós nagyságrendű, bőséges készletből válogathatunk,
ha site-unk tartalmához szabott ajánlatokat szeretnénk beszerkeszteni.
A site-ra látogatók nem veszik rossz néven, ha egy programozással foglalkozó
webállomás gazdája az adott témában írt legjobb szakkönyveket, egy irodalom-centrikus
oldal szerkesztője kedvenc szerzőjének legszebb műveit, egy angol tanítással
foglalkozó kikötőt fenntartó angol tanár pedig az általa legjobbnak tartott
értelmező szótár megvásárlását ajánlja. Lényeg, hogy valóban olyan könyveket
közvetítsünk, melyek értékéről magunk is meggyőződtünk, jó esetben már
olvastuk, és valóban szívesen adnánk mások kezébe, amit így – közvetve,
közvetítői jutalékért – meg is tehetünk.
A pay-per sale programokhoz kapcsolódó oldalak kiépítése tehát már valamivel
több munkát és kreativitást igényel, mint egy egyszerű reklám-banner kódjának
beszúrása. A webszerkesztő találékonyságán múlik, mennyire tudja a témához
kapcsolódó könyvajánlatot (ami lehet egyetlen sor, vagy oldalak szövevénye)
a site látogatott és jövedelmet termelő részévé tenni. Jakob Nielsen, a
ZDnet szerint a web 10 legbefolyásosabb emberének egyike, web guru, aki
a web használhatóságával foglalkozik (www.useit.com) kipróbálta, és igen
elégedetten nyilatkozott az Amazon e-ügynöki rendszeréről. "Meggazdagodni
nem fogok belőle, de segít kitermelni weblapom fenntartásának költségeit"
– nyilatkozta.
A rendszer mögött természetesen komoly szoftverek állnak, melyek megvalósítják
az ügyfelek által bejárt utak nyomon követését (tracking). Az Amazon minden
héten email-ben küldi meg partnereinek azokat a statisztikai adatokat,
melyből pontosan kiolvasható, hányan kattintottak a beépített hivatkozásokra,
mely könyvcímek keltették fel látogatóink érdeklődését, és hány effektív
vásárlást közvetítettünk, ami után jutalékot írnak jóvá.
Ha a jutalékos programok közül a könyvek közvetítése mellett döntöttünk,
akkor az első és legnagyobb internetes ügynöki hálózaton kívül van más
alternatívánk is: hasonló ügynöki programot fejlesztett ki a Barnes and
Noble (sok portál site-tal kötöttek komoly ügynöki megállapodást ők is,
ld. ZDnet, Lycos) a BookBuyer (8-15% jutalékot ígér) és a feltörekvő books.com
is, ahol a elérendő minimum összeg csak 20$, szemben az Amazon 100 dolláros
alsó határával.
Természetesen nem a könyv az egyetlen termék, amit a weben közvetíthetünk.
Attól függően, hogy milyen témára koncentrál és milyen érdeklődésű közönséget
vonz weblapunk, árulhatunk közvetve virágot (PC Flowers), Cd-ket (CDnow),
videofilmeket (PulseTV, reel.com) szoftvereket (Beyond.com), Játékokat
(eToys) repülőjegyet (Travelocity), és még számtalan egyéb terméket vagy
szolgáltatást mint pl. társkereső klubot (One & Only Network, Friendfinder),
web hosting-ot (Virtualis), vagy éppen otthon elvégezhető web-marketing
tanfolyamot (marketingtips.com). A kapocs beépítéséhez segítséget kapunk
az adott program gazdáitól banner kódok, alkalmazható grafikák, és promóciós
ötletek formájában.
Léteznek az Interneten olyan ügynökségek, ahol egyszerre több jutalékos
programba is beléphetünk, a különböző programok által termelt jutalék egy
helyen termelődik, tehát könnyebben nyomon követhető. A négy legismertebb
ügynökség: a LinkShare, a Commission Junction, a BeFree és a Microsoft
által közelmúltban megvásárolt és megújult Click Trade.
Sikeresek, ezért gyorsan terjednek az e-ügynöki rendszerek, olyannyira,
hogy már külön kereső/kategorizáló oldal is született, amely a több száz
lehetőség közötti választást, azok megismerését segíti. A www.refer-it.com
címen témakörökbe rendezve találjuk meg a muködő programok leírását, értékelését.
James Merciano, a New Yorki központú Refer It vezetője szerint naponta
jelentkeznek be új cégek az adatbázisba, de nem vesznek fel bárkit. "Csak
olyan cégeket regisztrálunk, melyek saját termékeiket árulják a neten,
is kiszűrjük a szélhámosságokat, a piramis sémákat és az MLM-et."
Hasonló, az előbbinél talán még profibb értékeléseket, az ügynöki programokról
rendszeresen készített recenziókat, azok típusairól írt igen színvonalas
tanulmányokat tartalmaz Ryan Adams kikötője a www.clickquick.com web címen.
Aki rendszeresen látogatja oldalát, olvassa hírlevelét valamint a fórumban
zajló üzenetváltásokat, szinte mindent megtudhat a programokkal kapcsolatos
újdonságokról, a legjobb lehetőségekről, illetve egyes rendszerekkel kapcsolatban
jelentkező problémákról, panaszokról (jó tudni, hogy legtöbb panasz az
amatőr módon megalkotott. Spree.com ügynöki rendszerével kapcsolatos).
Ryan figyelmeztetett először arra, hogy egy agresszív szélhámos jelent
meg a webreklámok piacán, amely hatalmas kampányt folytat azért, hogy minél
több webmester tegye fel bannerjeiket oldalukra, ami után később egyszerűen
elfelejt fizetni. Magyar hírcsoportokban is láthattuk a CyberThrill Casino
hirdetéseit, és világszerte sokan (még Bryan Butler a HotBot tulajdonosa
is!) bedőltek a csábításnak. Aki a weben levő megbízható források segítségével
tájékozódik az associate programokról ma már akaratlanul is összefut azokkal
a nagybetűs figyelmeztetésekkel, melyek a CyberThrill kétes módszereiről
szólnak, sőt azt is megtudhatjuk, hogy miután a cég rossz hírneve körbejárta
a világot, szorgalmas munkatársai most új név alatt, de ugyanazzal a módszerrel
próbálkoznak. Kerüljük hát el messzire a CyberThrill-t és klónjait: az
Avatar Casino, CasinoLove, Cash for Clicks és a CasinoClassic nevű programokat,
bármit ígérnek is.
Ryan Adams legutóbbi hírlevelének témája a korábban "Free Stuff" néven
emlegetett, ma már PAY-PER-LEAD típusú programokként
összefoglalt rendszerek voltak. Ezen programok lényege, hogy a jutalékot
azon ügyfelek után kapjuk, akiket olyan oldalakra kalauzolunk, ahol valamilyen
ingyenes promóciós szolgáltatást vehetnek igénybe, pl. online kérdőívet
töltenek ki, megrendelik a cég termékmintáit, vagy e-hírlevelét. Az online
vállalkozások célja ezekkel a marketing eszközökkel természetesen az, hogy
a közvetített ügyfelekből idővel vásárlókat csináljon, de a közvetítői
jutalék megszerzéséhez nincs szükség effektív vásárlásokra. Úttörő lehetőség
volt egy évvel ezelőtt a WebCards, ahol egy ingyenes (és nagyon érdekes!)
termékminta kitöltéséért minden közvetített érdeklődő után 2 dollárt írtak
jóvá. Hasonló elven működik a FreeShop, a MyPoints vagy a WebSponsors,
melyekkel elvileg igen könnyen lehet készpénzhez jutni, hiszen csak ingyenes
szolgáltatások igénybevételére kell biztatni látogatóinkat. Csakhogy ezen
programokba nem mindig egyszerű bekerülni. Az e-business résztvevői tisztában
vannak azzal a ténnyel, hogy az Interneten vásárló közönség ma még nagyrészt
amerikai, ezért a pay-per-lead alapú programok marketingesei olyan honlap-partnereket
keresnek, melyek látogató forgalmának legalább 90%-a az USA-ból érkezik
Aki kitartóan keres, azért találhat külföldről is promotálható pay-per-lead
programot. Ilyen például: a pay-per member alapon fizető FriendFinder óriás
társkerső, ahol az ingyen jelentkező tagok után kapunk 0,20-1,20 dollár
"fejpénzt", a JobMatch, ahol az ingyenesen beküldött önéletrajzok után
fizetnek 1 dollárt. A pay-per-lead programok fizetési feltételei rapszódikus
módon változnak, ezért nem elég feltenni a linket vagy bannert a honlapra,
fontos figyelemmel kísérni a cég üzletpolitikájának alakulását is.
A pay-per-action típusú programok népszerű új fajtája a PAY-PER-SEARCH,
azaz a weblapon elhelyezett keresőboxból kezdeményezett keresések után
fizető modell. Annyiban megegyeznek a pay-per-lead rendszerével, hogy
itt is ingyenesen igénybe vett szolgáltatással termelhető jutalék, ezért
népszerűek kezdenek lenni a hazai webmesterek körében is. Gyorsan szaporodnak
ezek a programok a weben, csak felsorolásképpen néhány: Smartlinks, DirectHit,
WebCity, NetOne, 7Search, BizBot, Ah.ha, stb. Az átlagos jutalék: 0,01-0,03
dollár/keresés. A legjobb és legnépszerűbb pay-per-search programok, a
forgalmas GoTo.com (0,03/search), a jópofa AskJeeves (0,03/click), a nagynevű
Lycos&Hotbot (0,02-0,03 $) és a profi About.com (december végéig akciós
ajánlat: 0,06$/keresés) programja szerencsére mind egy ügynökségen belül,
a BeFree-nél érhető el, tehát egyszeri regisztrációval bekapcsolódhatunk
mindegyikbe, ami nagy könnyebség és időmegtakarítás egyben. A BeFree-nél
a regisztrációs lap kitöltése után az "Internet Services" kategóriában
találod meg a pay-per-search programokat, x-eld be, amit kiválasztottál,
és kattints a lap végén az Apply gombra!) Egy jó forgalmú web-oldalra már
érdemes feltenni valamelyik keresőboxot, vagy külön kereső oldalt készíteni,
és a látogatókat annak használatára biztatni.
A látogatottság egyébként a legalapvetőbb tényező, ami minden
típusú internetes ügynöki rendszerben való részvétel sikerét meghatározza.
Amíg a napi minimum 100 látogatót nem érte el kikötőnk forgalma, nem igazán
érdemes benevezni. Minél magasabb a site-ra látogatók száma, annál nagyobb
reklámbevétel illetve jutalék megkeresésére van esélyünk, de a nagyszámú
látogatottság önmagában nem elég, színvonalas tartalom és megnevezhető
olvasói célcsoport kell a tisztességes jövedelemhez. Alapszabály, hogy
ne a pénzkeresés legyen site-unk mozgatórugója, hanem először építsük fel
mondanivalónkat, legyen a honlapunknak vezető témája, visszalátogató közönsége,
majd a tartalomhoz igazítsuk az ahhoz legjobban alkalmazható programot,
ne pedig fordítva.
Egy stabilan magas látogatottságú, profitról álmodó weblap-tulajdonosának
azon is érdemes elgondolkodni, hogy a nagy forgalmat a bemutatott reklám
ill. jutalékos programok integrálásával, vagy inkább saját termék kifejlesztésével
és annak eladásával aknázza ki. Külön cikket érdemelne mindaz, amit a látogatottság
növelésével kapcsolatosan tudnia kell minden webmesternek, ezért csak megemlítem,
de e cikkben részletesen nem térek ki ezekre a teendőkre.
Elmesélek inkább két siker-történetet, melyek azt példázzák,
hogy egy kis kreativitással, és persze sok-sok befektetett munkával akár
egzisztencia vagy jelentős mellékjövedelem-forrás is teremthető az Interneten
fellelhető e-ügynöki programok kiaknázásával.
Hónapok óta rendszeresen olvasom, és az egyik kedvencem Allan Gardyne
heti e-hírlevele. Számonként kb. 10 oldal terjedelemben számol be az associate
programokkal kapcsolatos újdonságokról, hírekről, tudnivalókról. Sokat
tanultam tőle, és azoktól az olvasóktól, akiknek leveleit, tanácsait beidézi
saját hírlevelébe, melynek már több, mint 10.000 olvasója van. Allan 1998
december 4-i newslettert azzal a boldog bejelentéssel kezdte, hogy végre
elérkezett az idő: beadta felmondását munkahelyén, mert a honlapjával megtermelt
rendszeres jutalékkal elérte azt a jövedelmi szintet, hogy az már ne csak
másodállást biztosítson, de eltartsa önmagát és feleségét! Allen egyébként
egy pici ausztrál halászfaluban él, a megtermelt jutalék alapjául szolgáló
vásárlásokat és megrendeléseket nagyrészt az oldalára látogató amerikai
szörfösöknek köszönheti. Valójában nincs is jelentősége, ki honnan irányítja
a web felületén muködő ügynöki gépezetet: elég egy megbízható host, egy
jól csengő domain név (Allan szerencsés volt – sikerült időben megvennie
a www.associateprograms.com címet), na és persze kell hozzá rengeteg munka-,
idő- és energiabefektetés: folyamatos odafigyelés a látogatók igényeire,
a tartalom aktualizálására, állandó jelenlét a web-marketinggel foglalkozó
hírcsoportokban, jól szervezett promóciós tevékenység, és persze egy nagy
adag kreativitás. Saját bevallása szerint 2 és fél év kellett ahhoz, hogy
megvalósítsa álmát, örökre hátat fordított a beosztott-létnek, ma önmaga
és saját, jól jövedelmező internetes vállalkozásának irányítója, akit informatív,
mégis közvetlen hangvételű hírlevelének több ezer olvasója a világ minden
pontjáról barátként tisztel.
Másik történetünk főhőse Mark Brendius, egy 27 éves programozó Rotterdamból.
Mark saját bevallása szerint havonta 600 dollárt (eddigi rekordja 1900$
volt) keres a CDnow jutalékos program partnereként. Eredetileg egy rajongó
site-ot készített, ahol a Dream Theater nevű együttessel kapcsolatos információkat
tette a kirakatba. A homepage és annak promóciója olyan jól sikerült, hogy
a rajongók hamarosan elözönlötték, nem úgy, mint a zenekar hivatalos honlapját,
melyet készítői (Mark szerencséjére) alig-alig frissítettek. Mark email-en
felvette a kapcsolatot az együttes dobosával, akinek szintén nagyon megtetszett
az alkotása, és az együttessel kötött megállapodás alapján hamarosan Mark
site-ja lett a zenekar hivatalos honlapja (www.dreamtheater.net). A napi
2000-es látogatottságra alapozva építette ki azt a kapcsot, melyen keresztül
a rajongók honlapjáról megrendelhetik a Dream Theater legújabb CD lemezeit
és videokazettáit. A látogatók örömmel élnek a lehetőséggel, a web designer
pedig elégedett, hiszen befektetett munkája többszörösen megtérült. Mark
története tipikus win-win szituáció, jó példa a webreklám olyan, követendő
alkalmazására, amikor mindenki jól jár: az online üzlet, a tartalmas weblap
építője/tulajdonosa és annak látogatói is.
